|
A vidék
Az Olt folyó forrásvidékéhez közel, a 46° 35' szélességi és a 25° 48' délkörök metszéspontjánál fekszik, középtávolságra megyeközpontunk,
Csíkszereda és Gyergyószentmiklós városok között (42 km-re mindkét várostól).
A Csíki-medence legmagassabban fekvô települése (tengerszint fölött 780 m) ez. Az Olt folyó völgyében helyezkedik
el.
A völgyre a Fekete rez (1535 m), Nagyhagymás ( 1792 m ), Egyeskő, Öcsém ( 1707 m ), Terkő ( 1461 m ) mészkő-dolomit hegylánc,
a Pásztor -bükk (1108 m) tekint le atyáskodóan.
Vidékünk a Keleti Kárpátok három fontos szerkezeti egységének találkozásánál fekszik. Tőlünk nyugatra a Hargita hegység
andezit vonulata található félnapi sétaútnyira.
Keletre a Keleti Kárpátok mezozóos üledékeit lelni fel óriási választékban - a mészkőtol a dolomitig, a konglomerátumig
vagy akár a homokkőig.
A vidék fölé emelkednek, uralják és megadják egyéniségét vidéknek - népnek e mészkősziklák, melyek napfényben fürdőzve
vagy felhők vihar-árnyékában mindig más hangulatot, színt árasztanak.
E két fő vonulat között, gyűrődéses eredetű kőzetekre települ kisvárosunk. Különböző minőségű kőzetek jellemzik a kristályos
mészkőtől az agyagos palákig vagy a szericites paláktól a csillámpaláig.
Évszázadokon át, egészen 1968-ig Balánbánya Csíkszentdomokoshoz tartozott. A két település távolsága mindössze 10 km.
A városnak nincsenek kültelkei, a beltelek (vagyis a szélső tömbházaktól 25 m-re ) határán Csíkszentdomokos kültelkei kezdődnek.
Balánbánya város létszáma 8974 fo. A lakosság egyetlen jövedelmi forrása a városban mesterségesen és veszteségesen működtetett
rézbánya volt. Mostmár azt is bezárták. Nagyon kevés kis- és könnyüüipari vállalkozás van. Nagyon kevés azoknak a száma akik
közigazgatásban, tanügyben, üzlethálózatban, vagy egészségügyben foglalkoztatottak.
A történet
1994-ben tanítónk buzdítására feliratkoztunk a néptánc körre. Eleinte még botorkáztunk, ahogy a kezdök szoktak, de idövel
és sok munkával egyre csak alakult és gyarapodott tánccsoportunk.
1998-ban a gyimesközéploki népzene- és néptánc táborból hazafelé tartva, elmentünk a gyimes és felcsík határvonalára
(Szellö tetö) és itt vettük fel az "Ördögborda" nevet. Akkor még nem tudtuk felmérni ez mit jelent, ma már tudjuk
hogy milyen nagy kincsre tettünk szert.
Tánctanárunknak, Sándor Csabának már gyermekkora óta lelkében él a népzene, néptánc és néphagyomány iránti tisztelet
és szeretet és ezt közel 10 éven át megpróbálta nekünk átadni.
Eleinte a felcsíki néptáncokat és népdalokat tanultuk meg, és az idöö elteltével egyre több lehetööségünk nyílt
(adatközlöök, tánctáborok, fesztiválok által) más vidékek táncait, dalait is elsajátítani.
Így közel tíz vidék táncait sajátítottuk el (mezoségi, kalotaszegi, moldvai, gyimesi, küküllöömenti, méhkeréki,
széki, vajdaszentiványi és nem utolsó sorban felcsíki táncokat amely szülöövárosunk kultúrájára is jellemzô.
Mi már lassan kirepülünk ebbööl a hagyományorzöö fészekbööl, de az utánpótlással sincs gond, hisz az óvódás és
1-4 osztályos gyerekek is elööszeretettel járnak táncolni, ahol a nagybajuszú Csaba bácsi az alapoktól kezdve felcsíki dalocskákat
és táncokat tanít nekik. Mi nagyobbak lassan már felnööttünk és fel tudjuk mérni milyen nagy kincs számunkra hogy ismerhetjük
hazánk különbözöö vidékeinek néptáncait ,népdalait.
Többször is hangsúlyozta tánctanárunk, amit egy életre megtanultunk tööle: hogy nem elég azt mondanunk, hogy mi
magyar anyanyelvüü emberek vagyunk, hisz csak a magyar népzene, néptánc, népviseletek és néphagyományok elsajátításával lehetünk
igazi, földhözragadt székely emberek, olyanok, mint amilyenek ööseink voltak.
Péter Emöke, XII osztályos tanuló, 2005-ben
|
